Priorizálni tudni kell

Éppen életem üzleti karrierjének csúcsán tartottam – merész kijelentés így harminc éves kor alatt, de egyelőre úgy néz ki, hogy még sokáig gondolhatom ezt életem azon korszakáról – amikor is a képembe kaptam, hogy gyerekes és komolytalan vagyok. No, nem mintha erről nem lett volna tudomásom, de amikor ezt egy Nyan-Cat pólós idióta mondja az ember szemébe, akkor azért még a legmagabiztosabb ember is elgondolkodik azon, hogy vajon mit csinált rosszul eddigi életében. Én meg akkoriban még a materiális dolgok létezését is képes voltam megkérdőjelezni, nem hogy a saját egzisztenciámat.

Az eset egészen pontosan úgy történt, hogy a szokásos irodai viseletem, nagyjából fél év együtt töltött irodai munka után szúrt szemet az egyik kreatív munkatársnak, aki nem is restellett szóvá tenni azt. A szokásos mesefigurás körmökön, koponyás kiegészítőkön, föld színekben pompázó félig lezser, félig elegáns öltözéken és az állandó napszemüvegen túl akkor sikerült meglátni a kedves kollégának az addig figyelmen kívül hagyott, hatalmas rajzfilmfigurás órámat. Bevallom, az egyik gyorsétterem gyerekmenüjéhez járó ajándéktárgyként tettem rá szert, és mivel soha nem hordtam órát, mert feleslegesnek tartottam, általában csak a poén, vagy a megbotránkoztatás kedvéért vettem fel. a megbotránkoztatás aznap olyan sikeres volt, hogy kisebb vitába torkollott az ebédszüneti eszmecserénk.

A kollégám mindezeket meglátva olyan szinten kiakadt, hogy nekiállt kiselőadást tartani a munkahelyi öltözetről, és ezen belül is az óra presztízsértékéről. Először nem vettem magamra, hiszen pont ez volt a célom, hogy a gyenge idegzetűeket elrettentsem magamtól, de aztán a stílusa kezdett olyan hangvételű lenni, amit már nem tűrhettem szó nélkül. Körülbelül 4 évvel volt nálam idősebb, mégis olyan hangnemű volt a kioktatása, mint ha egy sokat megélt, középkorú menedzser tanította volna viselkedni az új gyakornokot. Éppen a karórájáról és annak hatalmas vételáráról regélt valamit, amikor feltűnt, amit eddig észre sem vettem, hogy az első fogai közül az egyik jócskán le van törve, és talán már csak a szentlélek tartja a helyén. Eddig azt hittem, hogy csak ilyen csálék a fogai, mert hát megfigyelésből sosem voltam túl jó, de aztán rájöttem, hogy valójában itt nem fogszabályzás hiányáról, hanem valószínűleg egy nagyon csúnya éjszakáról van szó. Türelmesen végighallgattam a papolását, majd közbevágtam egy látszólag teljesen nem odaillő kérdést: vajon mennyire tud priorizálni a kedves kolléga saját véleménye szerint?

Köpni, nyelni nem tudott, így szerencsére volt alkalmam megszólalni és felvilágosítani arról, hogy a mai implantátum árak szinte már fel sem veszik a versenyt a gyönyörű órájával. Amikor láttam, hogy az értelem leghalványabb szikrája is hiányzik a tekintetéből, akkor elmeséltem neki, hogy gyakran egy fogászati implantátum többet jelent, mint egy feleslegesen drága karóra. Sőt ha az implantátum árakat és a karórákét összevetjük, valamint azok hasznosságát, akkor tízből kilenc ember nem az óra megvásárlása mellett dönt, hanem inkább egy hiányzó fog esetén még egyet kihúzat és a kettőt kedvezőbb áron pótoltatja, mint az értelmét vesztett karóra vásárlásával. Ugyanis ma már mindenkinek van telefonja, ami rendelkezik olyan csúcstechnológiai képességekkel, mint az idő és a dátum mutatása, innentől a karóra csak fura barnulásról gondoskodhat.

A fogászati implantátum árakról és karóra hasznosságáról való kiselőadásomat a többi kolléga is nagy előszeretettel és vegyes jókedvvel hallgatta. Szerencsére az illetékes is kicsit visszavett az arcából, így a továbbiakban már problémamentes volt az együttműködés. Legalább is szemtől szembe, amikor pedig fura viselkedést tapasztaltam részéről, akkor csak egy gyors implantátum árakat és fogorvosi szakrendeléseket rejtő linkekkel teli e-mailt küldtem neki, és akkor egy ideig le volt róla a gond. Azt hiszitek, hogy gonoszság, pedig végül tényleg megcsináltatta a fogát, így tulajdonképpen jót cselekedtem vele.implantátum árak