Farsangi kalamajka

Amikor közeleg a farsang, Dorina kislányom minden idejét azzal tölti, hogy a lehető legötletesebb, legszebb jelmezt alkossa meg, hogy ő legyen az iskolai jelmezbálban a legcsinosabb. Eddig vagy saját készítésű jelmezben díszelgett a rendezvényen, vagy kölcsönzőből szereztünk ruhát, ami azonban nem bizonyult a legjobb megoldásnak, mert a lányomnak majd’ meghasadt a szíve, amikor meg kellett válnia a megszeretett darabtól. Így hát idén úgy döntöttünk, veszünk neki egy saját jelmezt. Végigjártunk pár boltot egyik délután, majd türelmünket veszítve és kurdarcot vallva hazamentünk. Lányomnak jutott eszébe, hogy mi lenne, ha az interneten is utánanéznénk a jelmezeknek. Igaza is lett, egy online játék webshop oldalon jelmez kulcsszóval rengeteg szép darab közül válogathattunk. Dorina végül egy gyönyörű, rózsaszín tündérpillangó jelmez mellett döntött. Mindkettőnk egyből beleszeretett a habos-babos rózsaszín ruhácskába, amit ráadásul pont kedvezménnyel árusítottak. Nem csak a ruhát foglalta magában a szett: a csomagba tartozott egy fejdísz, egy pár kesztyű, két tündérszárny a ruha hátára és egy kis nadrág. Kiválasztottuk a Dorinának való méretet, majd a virtuális kosárba tettük és a bankkártyával való fizetést követően megrendeltük.

Már másnapra meg is érkezett a termék, kifogástalan állapotban kaptuk meg. Dorina alig fért a bőrébe, olyan izgatott volt, hogy felpróbálhatja új szerzeményét, az első saját jelmezét. Be is vonult a szobájába, felkapta a ruhácskát, feltette a fejdíszt és boldogan szalad ki hozzám divatbemutatót tartani. Nagyon elbűvölően festett a fátyollal díszített szoknyácskában, igazi kis tündérlány vált belőle. Hurkapálcikából alkotott hozzá egy csillagos varázspálcát, és most már kifogástalan volt a tündér szett.

Elérkezett a nagy nap, az osztály már kora délután hozzáfogott a készülődéshez. Együttes erővel díszítették ki az osztálytermet a technika órán hajtogatott boszorkánylépcsőkkel és tolták a terem szélére a padokat, ezzel egy kis táncparkettet létrehozva a helyiség közepén.

Lassan elkezdtek szivárogni a szülők is, hogy segítsenek csemetéjüknek felöltözni a kiválasztott jelmezbe. Páran szendvicseket hoztak, mások saját készítésű süteményekkel járultak hozzá az osztálybulihoz. Perceken belül szinte rá se lehetett ismerni Dorina osztálytársaira, egytől egyig valaki vagy valami másnak a bőrébe bújtak. Volt, aki saját készítésű jelmezzel állt elő, akadt, aki boltban vásároltat viselt, és az egyik anyukával egyeztettünk, hogy a kislányának ők is a Játék Webshopról rendeltek, ahonnan mi, és ők is nagyon meg vannak elégedve a ruha minőségével.

Dorina barátnői nem győztek gyönyörködni a lányom rózsaszín ruhakölteményében, és a fejdísz is nagy sikert aratott, mondanom sem kell, egyből minden lány fején körbejárt. Amikor készen állt a terem is és a gyerekek is a partira, a szülők elváltak a diákoktól, hogy még önfeledtebben tudják játszani a tanító néni által megszervezett közösségi játékokat. Csak egy anyuka maradt ott felügyelni a tanító néni segítségére.

Jómagam is elindultam haza, hosszú nap állt mögöttem. Pihentem egy órát, majd nekiálltam elkészíteni a vacsorát. Rakott cukkini volt az aznapi menü, az egész családom nagyon szereti. Leszeleteltem a zöldségeket és a többi hozzávalót, majd tepsibe raktam és betettem a sütőbe.

Leültem olvasni a nappaliba, majd rápillantottam a csuklómra megnézni, hogy mennyi az idő. Ámde a rózsaszín virágos karórám nem volt a helyén. Megdöbbentem, mert minden reggel rutinból felveszem és egészen estig le sem veszem. Elkezdtem kutatni: a hálószobában, a fürdőszobában, a mosogató mellett, aztán még az autóban is megnéztem. De hiába, nem volt sehol. Egyszer csak bevillant: vajon nem vettem észre, hogy lecsúszott a csuklómról és belesütöttem a vacsorába? Ez volt a lehető legszörnyűbb, amit el tudtam képzelni. Besiettem a konyhába, hogy szétromboljam gasztronómiai alkotásomat. Kivettem a forró tepsit a sütőből és egy villával elkezdtem óvatosan széthúzni a félig sült zöldségeket. Ebben a pillanatban betoppant a kislányom, akit az édesapja hozott haza a buliból. Persze még mindig a tündérjelmez ékeskedett rajta. Amikor jobban szemügyre vettem a lányt, szemet szúrt valami szokatlan, majd rájöttem: az én karórámat viseli! Egyszerre könnyebbültem meg és keseredtem el, hogy hiába rontottam el a vacsorát. Dorina azzal indokolta az óra eltulajdonítását, hogy pont ugyanolyan színű, mint a ruháján a fátyol, és egy varázslótündérnek is mindig tudnia kell, mennyi az idő. Emiatt reggel titokban elcsente a karórát az éjjeliszekrényről, úgy, hogy észre sem vettem.

Megengedtem, hogy még egy darabig rajta maradjon a jelmez, de abba már nem mentem bele, hogy abban is aludjon. Jó döntés volt, hogy megrendeltük, mert nagyon a szívéhez nőtt a ruhácska, amit így a jelmezkölcsönző helyett ezúttal csak a szekrényig kell elvinnünk.